TartalomTudósok által, logikai feladatok megoldásán keresztül bizonyított tény: az óriáspapagájok okosabb egyedeinek szellemi képességei megfelelnek egy 4-5 éves ember képességeinek. Az állatok tudatosságának elfogadása sok ember számára nehézséges okoz. Elutasítják az állati gondolkodás létezését is, pedig az bizonyítottan létezik (még ha nem is olyan fejlett, mint a miénk). Ez sok állatfaj esetében vezet rossz bánásmódhoz. Aki látott már éhező utcai macskákat Rómában, túlterhelt szamarat Jordániában vagy egy madárpiacot Indonéziában, az pontosan tudja, mennyire így van ez.
És ez a fajta, állatokkal való kegyetlenkedés máshol is gyakran megtörténik - elég csak megtekinteni egy RSPCA-ellenőrzést. Aki elfogadta az állatok intelligenciáját, problémamegoldó képességét, sőt szerszámkészítő tehetségét is bemutató tudományos magyarázatokat, az már nem fogadja el a velük való alkalmi kegyetlenséget vagy azt a hozzáállást, hogy "csak egy madár" (vagy tehén) vagy kutya stb.
Bizonyos fokig az állatok képesek az empátiára - az emberek egyik legjobb képességére. Az empátia érzelmekké válik, amit a papagájok jól ki tudnak fejezni, bár az erről szóló magyarázatok sokszor pontatlanok, nehéz elválasztani a megfigyeléseken alapuló, tudományos jellegűt az antropomorf magyarázatoktól.
Joanna Burger, a The Parrot Who Owns Me című szerzője azt írja, hogy amikor Lyme-kóros, ágyban fekvő beteg volt, Tiko, az ő Őszi amazon papagája, a haját simogatta, hogy gazdája jobban érezze magát kicsit. Casper, az afrikai szürke papagáj meggyászolta madártársát, aki Aspergillosus betegségben pusztult el, amit egy afrikai nyaralás során szedett össze. Casper elhullott barátja csőrét piszkálta, hátha fel tudja támasztani.
Egy másik példa szerint egy vadon élő kistestű papagájt, akit a párja a hormomális változások okozta agresszió miatt megtámadott, és aki a fészek mögött rejtőzött el, két sándorpapagáj védett meg. Gyakori jelenség a fogságban tartott papagájoknál, hogy az egészséges madár naphosszat a beteg társa mellett ül és vigyáz rá.
Pat Anderson, az Illinois-i Antropológia amerikai egyetemi docense és egyben lelkes papagájgondozó és tréner is, úgy véli, a papagájok megfelelően használhatják a nyelvünket az empátia kifejezésére.