Panni egy kis sárga-fekete hullámos, méghozzá egy nagyon huncut és pajkos darab, a maga jó módján, akin nem lehet segíteni, de... imádni kell őt ezért! Panni követ engem az egész lakásban, bemegy a konyhába, a fürdőszobába és a hálószobába is utánam repül. Már hozzászokott az összes tükrökhöz a szobákban, gyakran és rendszeres időközönként odarepül mindegyikhez.  Imádja nézegetni magát. Kettő is van a ketrecében, az egyiket én tartom az orra elé, a maásikat csengővel együtt vettem és bent lóg a kalitkában.

A papagájom sokszor a mikrohullámú sütő mellett ül és nézi, ahogy minden nap elkészítem a reggelit, a vacsorát és a teát. Panni azt is megpróbálja megvizsgálni, hogy milyen ételt eszem. Ezért néha játékosan meg kell kergetnem, mondván, hogy "ez az én kajám, nem a tiéd". A "sok" korábbi, sikertelen gazdi miatt a papagájom nagyon ragaszkodik hozzám, és utálja, ha kimegyek valamiért. Eleinte túlságosan is ragaszkodó volt, de az idő múlásával sokat enyhült, mivel mindig megmondom neki, hová megyek, és mikor jövök vissza.

Panni papagáj élvezi, hogy szabadon bejárhat a lakás bármely részébe, amikor a közelben vagyok, és amikor estére letelepedem a tévé elé. Időnként odajön hozzám, és csiripelve leül mellém. Ha a karácsonyi ajándékaimat készítem, ő is szeret részt venni benne, megérinti a karácsonyi üdvözlőlapokat és a szalagokat. A papagájom azt is tudja, hogy mikor van lefekvés ideje, amikor felkapom a ketrecét, és azt mondom neki, hogy "Panni, lefekvés ideje van", és ő felugrik a magas ülőkére, és hallgat rám. Tudja, hogy mikor van itt az alvás ideje, és ha elfelejtem, emlékeztet rá azzal, hogy a ketrecben ugrálva felhívja magára a figyelmemet, játszik a játékaival, és próbálja a hangoskodásával észrevetetni velem, hogy valamivel el vagyok maradva.