Ágasegyháza külterületén van a farmunk. Gyakran megesik, hogy ezen a békés környéken elengedjük Pepét, a 3 éves ara papagájunkat, aki már gyakorlott szabadon repülő, hívásra mindig visszajön. A szomszédság viszont elég madárfób, nem örülnek, amikor Pepe a házuk körül repked. Nem tudni, mi bajuk vele, a madár semmi bajt nem csinál.

Pepe általában nagy magasságból követ minket, nagy szélben nyolcas alakot repül. A rókák, varjak és sirályok nem zavarják. Ragadozó madarat, például sólymot szerencsére soha nem láttam a közelében - valószínűleg nem ismerik fel őt, ezért nem azonosítják zsákmányként. Időnként ráereszkedik a környéken lakó Mézre, az idős, barátságos német juhász kutyára, és a hátára ül.

A templom felé vezető út mentén gyönyörű régi házak vannak, ahol barátságos szomszédok imádják Pepe látogatásait. Egy alkalommal végig néztem, ahogy az öreg Béla bácsi a tetőn ülve javított egy cserepet, Pepe pedig hirtelen odaszállt mellé, nem okozott balesetet, de mégis elég rémisztő pillanatok voltak.

Béla bácsiék szomszédai Kocsisék, aki négy lovat tartanak a szomszédos istállókban, és ők is ugyanúgy élvezik, ha egy kíváncsi ara papagáj meglátogatja őket. Emellett persze törekszünk rá, hogy Pepe ne repüljön a madárfób szomszédság irányába. A nevelés rengeteg sétával jár, merta madár így tanulja meg az útvonalakat, miközben a levegőből figyel minket, ez pedig az egészségünkre is nagyon jó hatással van, ami ebben a korban már nagy érték.